Méz – a nélkülözhetetlen érték

interjú Roland Berger osztrák mesterméhésszel


A méhek az őskor óta az emberiség kísérői. A szorgalmuk közmondásba illő, a biológiai teljesítőképességük lélegzetállító, ezen kívül a kommunikációs és szociális képességük ma is csodálkozás tárgya.

 „A méz az első jótett, amit Isten az embereknek adott” - idézte a Koránt Roland Berger mesterméhész, az Apiz-Z méhészet alapítója, aki biológusként doktorált és az Osztrák Tudományos Akadémián végzett kutatásokat évekig.

Honnan jött az ötlet, hogy a tudományos kutatásoknak hátat fordítva méhésznek álljon?

A biológiát kezdetektől fogva elragadtatásból tanultam. Teljesen belelkesültem az ötlettől, hogy megértsem az élet titkát. Aztán jöttek a kutatásokban a monoton mindennapok és hirtelen eltűnt a lelkesedésem. Egész nap a számítógép előtt ülni és vegyszerekkel foglalatoskodni nem az volt, amit eredetileg elképzeltem. Néhány évvel ezelőtt egy balesetet követően jött a fordulat: a klasszikus tudománynak hátat fordítottam, méhész lettem és megalapítottam a vállalkozásomat. A méhek családja egy rendkívül elbűvölő világ, minél inkább megértem titkaikat, annál jobban rabul ejtenek.

Ma már meggyőződésem, hogy a méhek világa csak arra vár, hogy felfedezzük. A természetesen tiszta, kiváló minőségű méznek, mint élelmiszerként, mint gyógyszerként is nagy jövője van. Ma már minden erőmet és energiámat erre a tevékenységre fordítom. Számomra különösen fontos, hogy együtt az orvosokkal, a méz gyógyító hatását támogassuk és mindenkivel megismertessük. (Terápiaként pl. nagyon fontos méregtelenítő hatása van a mézmasszásnak.)

Az utóbbi időben egyre nagyobb a figyelmeztetés, hogy a méhrajok rövid időn belül kihalnak. Valójában mennyire drámai a helyzet?

A helyzet komoly, de legalább nem reménytelen. Méhhalálozásokkal minden országban lehet találkozni ahol a méhtartás „ipari formája” került túlsúlyba, tehát amikor pl. egyetlen üzem gondoz több ezer méhrajt. A méhek antibiotikumoknak, mérgező anyagok használatának és az egyre vegyszeresített mezőgazdaságnak vannak kitéve és az ellenállóképességük nem olyan erős, hogy ezeket a veszélyeket leküzdjék. Kétségtelen, hogy egyre nehezebb a méheket egészséges körülmények között tartani és gondozni, különösen akkor, ha az üzem vezetése nem méhbarát.

Egyre több méhész ismeri fel, hogy az ember a méhekkel nem dolgozhat büntetlenül a természet ellen. A vállalkozásomnál a méhekkel való munka előterében nem az optimális nyereség áll, hanem a fáradozás, a szükséglet és hogy a méhek állapota megfelelő legyen. Ez teszi számomra a munkát örömmé.

Thibaut Lastel, Bio Magazin 34. szám